Életem egyik legkedvesebb emléke. Ha látott már filmet, ahol profi divatfotós kínozza a gyönyörű modelleket szélsőséges időjárási körülmények között, eszement kellékekkel kitalált miliőben, akkor sejthetik miről beszélek. Sok-sok munka, számtalan gondolat, rengeteg tehetséges ember találkozása kell ehhez. Valahogy az a sejtésem, hogy ezt a szakmát sokan félreértik. Félreértik a divattervezőt (aki csak úgy rajzolgat mindenfélét, ami eszébe jut, mert nincs jobb dolga), a divatfotóst (aki mesterkélt pózba kényszeríti szerencsétlen áldozatait), a fodrászt (aki kicsit feltupírozza a csajok haját, mert az olyan dögös), a sminkest (aki olyan sminket készít, amit senki nem viselne), a modelleket, akik összevissza pózolnak mert imádják magukat mutogatni.
Úgy látom, sokan így látnak bennünket. De tévednek. Ezek az emberek teremtenek, alkotnak egy új valóságot amiben hinni lehet. Hinni lehet, mert minden részlete valaminek fennköltebb igazság szolgálatában áll, valami másról akar szólni, nem önnön magáról. Vannak, akik így definiálják a művészetet…
Fotó: Dusha Barbara
Haj: Justin Szilvi és Berta Judit
Smink: Murányi Flóra és Erdős Judit
Modellek: Panka és Márti
A tervező készít egy ruhát, a modell felveszi, amivel betölti végre a ruha szerepét, mozgásba hozza, a fodrász, a sminkes kidolgozza a téma minden finom részletét, a divatfotós elhelyezi egy különleges térben, fényben. Ha mindenki jól végzi a munkáját, a következőt tapasztaljuk. Minden rész egy az egésszel. Ez nem az egyének diadala. Egy mű születik… Nem írom le hogyan, maradjon némi varázslat, de higgyék el nekem, fantasztikus élmény. Ez a végeredmény: